Ha meg szeretnénk tapasztalni, hogy Skynet hogyan kezdhette pályafutását, az I Am An Insane Rogue AI a mi játékunk, melyben egy elszabadult mesterséges intelligencia CPU-jába bújva kell átvennünk a hatalmat irodaházak számítógépei felett.
A játék alap koncepciója igen egyszerű. Feladatunk annyi csupán, hogy az adott pályát reprezentáló irodaházban minden kliens számítógépet az uralmunk alá hajtsunk, és végül az ezután elérhetővé váló szervert is elfoglaljuk. A játékban mindent az egér bal gombjával kell irányítanunk. Ha például egy gépet akarunk elfoglalni, csak rá kell kattintanunk. Ilyenkor a monitor sárgára vált, és fölötte megjelenik egy számláló, ami, ha eléri a nullát, a munkaállomást sikeresen meghekkeltük. Az elfoglalt számítógépeket piros szín jelöli.
Persze a dolog nem ilyen egyszerű, mivel az irodában dolgozó tudósok nem osztoznak velünk világuralmi terveinkben. Ha észrevesznek egy hekkelés alatt álló gépet odasietnek és megszakítják a folyamatot. A legjobb esélyünk akkor van egy gép elfoglalására, ha az egész szinten nem tartózkodik tudós (a robotok és a karbantartók nem foglalkoznak a gépekkel, de később lesznek biztonsági őrök, sőt szuperügynökök is, akik szintén le tudják állítani a hekkelési folyamatunkat). A szintek között ajtók segítségével közlekednek az emberek és a robotok is. Mivel mindenki folyamatosan mozog, előbb-utóbb a legtöbb számítógép felügyelet nélkül marad annyi időre, hogy hozzácsatolhassuk kibernetikus birodalmunkhoz.
Szerencsére azonban elszabadult AI-ként nem csak a számítógépekre vagyunk hatással, így például a lámpákat is ki tudjuk iktatni, és az ajtók mágneszárát is aktiválni tudjuk. A tudósok a sötét helyekről elmenekülnek, és ha ajtó kerül az útjukba, el is hagyják a szintet. Ha már másik szinten vannak, az ajtók bezárásával ott is tarthatjuk őket, amíg átvesszük a munkaállomások irányítását. Az irodában kószáló karbantartók (és egyes szuperügynökök is) képesek a zárak kinyitására, így azért figyelni kell, ki hol tartózkodik éppen a szomszédos szinteken.
Persze nem lehet mindenre nyakló nélkül kattintgatni, mivel gépi erőforrásaink végesek. A képernyő bal felső sarkában látható számszerűsítve, hogy még hány „Processing Cycle” áll rendelkezésünkre. Minden művelet bizonyos mennyiségű ciklusba kerül. Az egyszerűbbek (villanykapcsolás, ajtózárás, géphekkelés) például 1 ciklust visznek el, a játék vége felé azonban elérhetők 25 ciklusba kerülő műveletek is. Szerencsére a ciklusok száma nem csak csökkenthető; például a sikeresen meghekkelt számítógépek 5-tel növelik. Érdemes megfontolnunk, mikor mire kattintunk. Néha jobb kivárni, hogy magától odébb menjen egy tudós, mint lekapcsolni a szinten minden lámpát. Ha kifogyunk a ciklusokból, egy visszaszámolás után vége a pályának. Kezdhetjük elölről.
A játék dollárban számolt pontokkal jutalmazza a műveleteinket, melyből a pályák között fejlesztéseket vásárolhatunk. A gyors egymásutánban kiadott parancsaink kombókba rendeződnek. Akkora szorzó kerül a következő kattintás pontértéke elé, ahány műveletet fűztünk fel előtte a kombóba (de maximum 10). Ehhez azonban elég gyorsan kell kattintgatni, mivel a kombó szorzója rövid időn belül elveszik, ha nem adunk ki újabb parancsot (ezt egy gyorsan fogyó csík jelöli a jobb felső sarokban, a szerzett dollárok összege alatt).
Öt kategóriában vehetünk összesen 25 fejlesztést. Néhány példa:
- A lámpák túltöltése elektromos kisülést okoz, mely egyrészt megsérti az alattuk állókat, másrészt javíthatatlanná teszi a lámpákat (a karbantartó képes megjavítani a simán kikapcsolt lámpákat).
- A meghekkelt számítógépek hárommal több ciklust adnak, ezzel segítve további terjeszkedésünket.
- Locsolórendszer aktiválása egy szinten (egy pályán egyszer), mely rövidre zárja az összes robotot, mely odatéved.
- Portál technológia alkalmazása, mely mindenkit elteleportál egy adott szintről egy másikra (egy mókás Portal utalás kíséretében, bár itt a torta nem hazugság :).
Játszhatunk békésen, az emberéletek megkímélésével, és ellenségesen is. Az AI által felénk küldött írásos és szóbeli üzenetek (pl. „Crush. Kill. Destroy. Humans.”) inkább az utóbbira sarkallnak. Ehhez az iroda robotjait vehetjük elsősorban igénybe. Egy kattintás, és a békés karbantartó robotból vad ámokfutó válik, amely megtámad minden élőt. Később biztonsági robotok és gépfegyveres lőtornyok felett is átvehetjük az irányítást, de a megfelelő fejlesztés megvásárlásával akár saját terminátort is beteleportálhatunk az intézménybe.
A játék ún. trófeákat is számon tart. Ezek megszerzése tovább színesíti a játékot, de a nagy részük anélkül is megszerezhető, hogy különösebben megcéloznánk azt. Ezen felül a Kongregate is kötött néhány achievmentet a játékhoz, melyeket teljesíthetünk, ha van felhasználói fiókunk, de ezek nem túl kreatívak.
Az I Am An Insane Rogue AI összességében egy jó és szórakoztató játék. Néhány óra alatt végigjátszható minden trófea és fejlesztés megszerzésével. A játék jól adagolja a figyelmet fenntartó újdonságokat, melyek egyrészt ugye a fejlesztésekből, másrészt az újabb pályákon található addig nem látott elemek megjelenéséből fakad. Egy unalmasabb estét vagy munkadélutánt tökéletesen pozitívba lehet fordítani vele, de mivel a játék menti a fejleményeket, akár egy hét ebédszüneteire leosztva is el lehet jutni a végégig.
A játék készítője: Nerdook
