aug 06 2011

Miért jó a Minecraft?

Régóta látok híreket és videókat szerte a neten a Minecraft című játékról, de ezidáig nem éreztem semmi csábítót arra, hogy kipróbáljam. Soha nem tűnt túl érdekes játéknak, így nem is nagyon tettem érte semmit, hogy kiderítsem, miért akkora a felhajtás körülötte.

A Humble Indie Bundle 3-hoz kapcsolt ingyenes akció keretében a minap úgy döntöttem, hogy teszek egy próbát, és kiderítem, miért jó a Minecraft. A játék technikai részleteiről most nem írnék, inkább megpróbálok az élmény átadására hagyatkozni.

A kezdés elég gyászosra sikerült, mert a random generált világnak egy olyan pontján indultam, ahol apró, lapos és sivár szigetek követték egymást ameddig a szem ellátott. Hamar rájöttem, hogy a játék hű a nevéhez, mert alapvetően két dolgot lehet benne csinálni: bányászni (mine) és tárgyakat készíteni (craft). Mivel fa is alig volt a kezdő szigetemen, túl sok dologra nem tudtam szert tenni, de a fából készítettem egy munkaasztalt, amin összeállítottam egy csákányt és egy ásót. Mivel közben elkezdett esteledni, és a korábban szerzett infók alapján tudtam, hogy éjjel mindenféle rosszaság bújik elő, gyorsan nekiláttam egy házikó építésének. Talán mondanom sem kell, hogy nem jutottam a végére, és néhány csontváz meg egy óriáspók szépen el is intézett.

Az újjászületés helyett úgy döntöttem, hogy inkább új világot kezdek, de előbb a játék honlapján keresek egy kis segítséget az induláshoz. A Help menüpont alatti első videó azt állítja, hogy a benne elhangzottak tökéletesen elégségesek ahhoz, hogy az ember megtanulja az alapokat, és túlélje az első napot. Utóbb kiderült, hogy igaza van.
Megcsináltam mindent, amit a videó ajánlott, kivéve, hogy a fáklyák készítéséhez nem találtam szenet. Ennek köszönhetően az első éjszakámat tök sötétben töltöttem, de legalább volt egy kőből készült csákányom, amivel a sziklába még időben vájtam egy barlangot. Ennek beépítettem a bejáratát földdel, így a szörnyek kint rekedtek. Hosszú, sötét éjszaka volt, melyet a különböző éjjeli lények morgása és sziszegése kísért. Lehet hogy a játékban minden kockákból áll, de hangulata az van.

Másnap készítettem a munkapadomon egy kardot, egy ásót és egy kapát (amiről először azt hittem, hogy fejsze), és elindultam szenet keresni. Némi barangolás után meg is leltem, jó magasan egy hegy oldalában. Némi vájkálódással feljutottam, és megszereztem a szenet, de sikerült leesnem utána, amibe majdnem belehaltam (egy életerőm maradt). Hazafelé kicsit féltem, hogy szembejön valami éjjelről maradt szörny és végez velem, de csak bárányokkal találkoztam, akikkel viszont én végeztem. Gyapjat hagytak maguk után, amit természetesen begyűjtöttem.
A második éjszaka már nem kellett nélkülöznöm a fáklyák barátságos, meleg fényét. Mivel éjjel továbbra sem mertem kitenni a lábam, úgy döntöttem, hogy kibővítem a piciny üreget, amit otthonomnak nevezek. Reggelre elkészültem két teljesen kikövezett falú szobával. A bejárat mellé kintre is tettem fáklyákat, hogy könnyebben visszataláljak, ha bármikor rám szakadna az alkony, amíg odakint vagyok.

A harmadik napon favágás közben összefutottam pár disznóval, melyeket lemészárolva szert tettem pár adag húsra. Mivel rengeteg fám lett, úgy döntöttem, hogy eljött az ideje, hogy ajtót tegyek az addig minden éjjel befalazott bejáratba, és hajópadlót fektessek le mindkét szobámban. A tervet másnap estére véghez is vittem, mivel sokkal több fa kellett, mint amennyire először gondoltam.
Hogy otthonosabbá tegyem a barlangomat, készítettem egy nagy ládát, és egy tűzhelyet is a munkapadomon, melyeket gondosan elhelyeztem az egyik szobában a fal mellett. A tűzhelyen megsütöttem a malachúsokat, melyek elfogyasztásával visszanyertem a szénszerző kalandomban elvesztett életerőmet. Barkácsoltam egy ágyat is a gyapjú és kevés fa felhasználásával, melynek elhelyezéséhez vájtam egy külön kis hálófülkét a barlangomban.

Éjjel folytattam a lakásom bővítését, és kilyukadtam a hegy másik oldalán. Majdnem beugrott egy pók a friss lyukon, de a kardommal sikerült távol tartanom, majd némi küszködés után sérülés nélkül megölnöm. Fonalakat hagyott el, melyekért csak reggel mertem kimenni.
Egy hegyek által övezett, homokos fenekű völgyben bukkantam elő, melybe két helyről láva és egy helyről víz is ömlött be, és tele volt fákkal. Sosem gondoltam volna, hogy egy különböző színű kockákból összerakott táj ennyire érzékletes és hangulatos tud lenni.

A homok "megsütésével" üveghez jutottam, így a lakásomnak tüstént lett 3 darab beüvegezett ablaka. A pókfonálból és némi fából készítettem egy horgászbotot, amivel egy halat is sikerült kifognom. Ehhez azért már lestem egy kicsit a játék wiki oldalán, ami elég jól összefoglalja, hogy miből mit lehet készíteni.

A további napokban készítettem egy barátságos kis kunyhót kőből és fából a völgy egyik oldalában az erdő mellett, majd elkezdtem egy tárnát vájni az egyik hegybe, hátha találok fémércet. Felfelé haladtam a sziklában, és sikerült belefúrnom egy magasan fekvő tengerszem teknőjébe. A kizúduló víz lesodort magával a völgybe, és megtöltötte a völgy közepén található mélyedést. Furcsa, de a játéknak ezen pontján úgy éreztem, hogy ez elrondítja lakó környezetemet, melyért annyit dolgoztam, így újra felmásztam a tóhoz, és befoltoztam a korábban vágott lyukat.

Azóta találtam ércet is, és készítettem egy vödröt illetve egy fejszét belőle. Találtam gombát a mezőkön, építettem egy kertet, melybe búzát vetettem, tehénbőrből csináltam egy sisakot magamnak, a legutolsó kreálmányom pedig egy íj a hozzá tartozó nyilakkal.

Néhány óra alatt teljesen beszippantott a játék. Nincs benne semmilyen végső cél, de igazából nincs is szükség rá. A hatalmas szabad világ, a bányászás és a rengetegféle tárgy elkészítésének a lehetősége bőségesen elég ahhoz, hogy az ember minden napra saját célokat találjon ki magának.
Egy idő után azon kaptam magam, hogy egy magányos remete mindennapjait élem, napokra leosztott menetrendet készítek és próbálom betartani, újabb területeket igyekszek felfedezni, miközben a szívemhez nőtt otthoni völgyet próbálom érdekesebbé, szebbé, lakhatóbbá varázsolni.

A wikiből azóta megtudtam, hogy bőven van még felfedezni és elkészíteni való a játékban. Vajon mire lesz elég a Humble Bundle 3 lezárásáig hátra lévő három nap? Meglátjuk.
Tartogat annyit a játék, hogy utána esetleg megvegyem, és kipróbáljam, milyen ugyanezt másokkal együtt játszani? Még az is előfordulhat...

A bejegyzés trackback címe:

http://loot.blog.hu/api/trackback/id/tr793130858

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

mmr · http://mmrobi.blogspot.com 2011.08.18. 13:27:08

Jó ez a kis cikk a játékról. Én a PC-s verziót toltam, még néha ma is. Szerintem érdemes kipróbálni. Cool game!

awolnation 2011.11.04. 19:19:34

Nem szeretem az ilyen sims szerű játékokat, de ez meghozta a kedvet.

Intelli 2012.12.07. 13:48:27

Kurva sok értelme van valamivel játszani, aminek nincs is igazi célja.
Ha ennyi időd van akár el is mehetsz dolgozni, legalább beszállsz a GDP-be...

Hiába no, manapság az ilyen butaságok a nyerők, régen volt egy fix marketinges terület, amin egy képzett marketinges be tudta lőni, hogy egy adott termék mennyire lesz sikeres.
Manapság minden marketinges bajban van, mert az egyre hülyülő emberiségnél képtelenség megjósolni mire kapnak rá.

Hát erre a szarra rákaptak, nem mondod meg miért, semmi értelme nincs az egésznek, valami virtuális tamagochi meg butított sims keverék, igazából inkább időelbaszásra van, úgyhogy ha mást nem is, annyit mindenképpen ki tdutunk deríteni szegény marketingeseknek, hogy manapság az embereknek kurva sok idejük van a baromságra, na ebből kell kiindulni...

MrStrato 2012.12.07. 15:28:53

Ízlések és pofonok. Sok ember szerint a "sandbox" típusú játékoknak is megvan a maga helye és élvezhetősége. Van aki a rougelike-okkal is napokat el tud játszani, pedig valahol minden futam ugyanaz a randomság ellenére.
Igazából szerintem tök mindegy, hogy az aktuális CoD-rókabőr önismétlő multijába vagy egy saját Minecraft világ felépítésébe öl az ember órákat, ha az leköti és szórakoztatja. De ha már itt tartunk, csak kísérletképpen akár szembeállíthatnám a Minecraft által megtestesített játékstílust mondjuk a Half-Life 2-vel is, amit egyszer (maximum kétszer) végigjátszik az ember, aztán nem tud vele mit kezdeni. A történetnek meg ugyanúgy nincs vége (bár az már nem a zsáner sara, hanem a Valve-é). A Minecraft legalább mindig más, és te döntheted el, hogy milyen úton és mifelé haladsz, nem pedig az előre megadott csövön loholsz végig.

Egyébként azóta a Minecraft kilépett a bétából, és az 1.0 óta is rengeteg tartalmi frissítésen esett át, így ha az ember azt tekinti célnak, hogy mindent felfedezzen és "lecraftoljon", akkor már azzal el tud lenni jó sokáig. De ha valaki azt igényli, kitűzheti azt is célnak, hogy az Ender síkra átlépve legyőzze a sárkányt.
De persze még így sincs rákényszerítve senkire a játék megvásárlása, és játszani sem kötelező vele.