A Two Tribes két Steamen is elérhető játéka, a Rush és a Toki Tori. Mindkettő logikai, ám amíg az előbbiben színes kockákat, az utóbbiban egy csibét kell irányítanunk. Ezeket mutatjuk most be röviden nektek.

Toki Tori

A címszereplő csibe 2001-ben kezdte pályafutását Game Boy Coloron a Capcom gondozásában. Azóta megjelent Windows Mobile, Nintendo Wii, iOS (iPhone), Windows és idén Android platformon is.
A játék elődje a 80-as években MSX 2 típusú gépekre kiadott Eggbert című játék, melynek nem csak történetét, de játékmechanikáját is kölcsönvette a Toki Tori.

A játék célja, hogy egyetlen kikelt tojásként négy világban összegyűjtsük még ki nem kelt testvéreinket. Ahogy haladunk előre egyre nehezebb pályákkal és egyre több eszközzel lesz dolgunk. A játék elején a hídépítés, a teleport és a fagyasztófegyver áll rendelkezésünkre. Az erdőt követő kastélyban már szellemcsapdákat és kockakő pakolási képességeinket is be kell vetnünk.
Általában minden pályán meg van határozva, hogy melyik eszközt hányszor használhatjuk. A kezdeti gyakorlópályákat leszámítva elég komolyan végig kell gondolnunk, hogy mit mikor használunk, ha teljesíteni akarjuk a nehezebb pályákat.

A grafika bájos, az irányítás egyszerű (billentyűzetről és egérről is vezérelhetjük Tokit, illetve a mobilisabb platformokon akár az ujjunkkal is), a zene kellemes, de a könnyed külső ne tévesszen meg senkit, mert a második, kastélyos világtól kezdve a pályák komoly kihívást jelentenek.

Rush

A cím kicsit megtévesztő, mert a játékban egyáltalán nem kell sietni semmivel, sőt egyes pályák hosszú gondolkodásra késztethetik a játékost. A Rushban egyszerű célt kell teljesítenünk, egyszerű eszközökkel, egyszerű szabályok észben tartásával.

A kockákat a saját start mezejükből a velük azonos színű célhoz kell eljuttatni, anélkül, hogy összeütköznének egymással, vagy leesnének a pályáról. Ennek eléréséhez különböző mezőket kell elhelyeznünk a négyzetrácsos felszínen, melyek akkor fejtik ki a hatásukat, amikor a kockák átgördülnek rajtuk. Van köztük egyszerű irányváltoztató, rövid időre stoppoló, és futószalagszerű mozgató hatású is.
A pályák nehézség szerint csoportokra vannak osztva, de a nehezebbek között is találhatunk olyat, amit első nekifutásra sikerül teljesítenünk. Ha valamelyikkel nem vergődnénk zöld ágra, kétféle segítséget hívhatunk. Az egyik megmutatja, hogy a lerakott operátor mezők közül mennyi van jó helyen, a másik pedig megmutatja, hogy mely helyekre kell leraknunk a mezőket a kívánt cél elérése érdekében.

A játék grafikája egyszerű, de ez tökéletesen illik hozzá. Egy efféle logikai játékhoz ennél több nem is kell. A zene jól megbújik a háttérben, kellemes, nem vonja el a figyelmünket a feladványról. A nehézségre nem lehet panasz, és az igénybe vehető segítségeknek hála nem kell a YouTube-hoz fordulnunk a nehezebb pályáknál sem, mint például a Toki Torinál.